/Előző helyszín: Hálótermek/
A küzdőtérre belépve megláttam miképpen folyik itt a gyakorlás. Utáltam, hogy testvéreim ellen kell harcolnom, de muszáj volt eddzésben maradnom, ezért beálltam a sorba. Sokáig várakoztam, közben hallgattam miként bíztatják a vadászokat. Végül sorra kerültem, s lassan beléptem a ringbe. Semmi páncél nem volt rajtam, ellenfelemen sem. A küzdőtér vezetője elmondta, hogy a karmolót nem szabad használni, csak el kell érni hogy ellenfeled a földre kerüljön.
A vadász akivel küzdenem kellett, velem egy súlycsoportban lehetett s vérszomjas tekintettel nézett rám. Korábban már megtanultam, a jó harcos sosem támad először. Ellenfelem rám rontott, de kitértem előle. A másik vadász dühösen támadott. A fejemet próbálta ütni, de kivédtem, s másik kezemmel gyomron vágtam úgy, hogy a csípőmet is belefordítottam. Ettől az ütéstől nem szállt el ellenfelem, más hatása volt. Testvérem levegőért kapkodva összegörnyedt. Tudtam hogy ez az ütés milyen fájdalmas, ezért megvártam, míg ellenfelem lassan kihúzza magát. Végül hagytam, hogy megint ő támadjon. Ezúttal óvatosabb volt, taktikázott, néhány ijesztés után rúgott, de elgurultam előle. Mikor felkeltem, úgy döntöttem most én fogok támadni. Kéz, kéz, láb, hangzott fel fejemben a tanítás. Így is tettem. Ütöttem egyet, aztán még egyet, de ebbe belevittem a csípőmet, s kezemmel együtt a lábam is elindult. Ellenfelem a ütéssel volt elfoglalva, így nem tudta kivédeni a rúgást, ami eltalálta az oldalát. Váratlanul érte, de nem győztem le. A vadász most egy pörgő rúgással támadott, mely váratlanul írt, egy eltalálta az arcomat. Iszonyúan fájt ,az egyensúlyomat is elvesztettem. Ezt kihasználva ellenfelem támadott. Nagy erővel ütött, de sikerült elkapnom a kezét. Két kézzel tartottam, s eszembe jutott egy másik tanítás. Legyőzheted az ellenfeledet, ha ellene fordítod a saját erejét. Megcsavartam a kezét, majd lehajoltam, s átdobtam a vállam fölött. Testvérem nagy puffanással ért földet, s nem is kelt fel többé. Körülöttem a tömeg tapsolt és kiáltozott, ám én nem engedtem, hogy a dicsőség a fejembe szálljon. Megkaptam az elismerést, s nekem ennyi elég volt, így hát a kezemet nyújtottam ellenfelemnek. Az elfogadta, így talpra rántottam. Testvérem megütögette a vállamat.
-Remekül harcoltál .- ismerte el.
-Te is.- válaszoltam.
Nem akartam már harcolni, ennyi gyakorlás elég volt, ráadásul ki is merültem, így visszaindultam a szállásomra. Miközben átverekedtem magam a tömegen, több elismerő szót is hallottam. Végül elhagytam a küzdőteret, s a szálláshely felé igyekeztem.
Tárgy: Küzdőtér 
Kedd Dec. 16, 2008 5:43 pm
